A Nagyböjt a keresztény liturgikus év egyik legmélyebb, legritkább időszaka, amely a hívők számára a megtisztulás, az önvizsgálat és a lelki megújulás idejét jelenti. Ez az időszak nem csupán a böjtről vagy a testi lemondásokról szól, hanem arról a belső útról, amely közelebb viszi a keresztényeket Istenhez és önmaguk mélyebb megértéséhez. A Nagyböjtben a hívők arra törekszenek, hogy életükben helyreállítsák a harmóniát, valamint hogy felkészüljenek a húsvéti öröm ünnepére, amely Jézus Krisztus feltámadásának megünneplése. Ez az időszak a hit mélyebb átélését és a lelki erőforrások feltöltését szolgálja. A Nagyböjt eredete és liturgikus jelentősége A Nagyböjt hagyománya az egyház legkorábbi időszakaira vezethető vissza. Már a 4. században is ismert volt ez…